- Értem. Szóval Kosztolányi Akarsz-e játszani?-sora nagyon illik rád. És gondolkoztál-e a normális, polgári életen, valamilyen civil foglalkozáson? A szülők mivel indítottak utadra?

Édesanyám eredetileg kereskedelmi iskolát végezett, édesapám eredeti foglalkozása földmérő, térképész, de egyikük sem dolgozik már a szakmájában. A könyvek és az olvasás szeretetét édesapámtól örököltem. A Színművészetire soha nem akartam jelentkezni, mindig arra tanítottak, hogy tanuljak valami olyamit, amivel el is tudok esetleg helyezkedni, és mivel a nagybátyám az Egyesült Államokban él, kézenfekvő volt, hogy angol-magyar szakra jelentkezzem.

- Milyen sok lábon állhatnál! Mit jelent neked a színészkedés, az irodalom, a tanítás és akár a nyelv?

A színészetben sok minden megfogott, rengeteg elgondolást érzek igaznak magamra, ebbe most ne is menjünk bele részletesen. Az irodalommal kapcsolatban igaznak érzem Umberto Eco gondolatát, hogy a jó könyveken keresztül az olvasó a megélt dolgokkal egyenértékű tapasztalatokra tehet szert. A nyelvben pedig a magyar nyelv ápolása, és az angol-magyar fordítás érdekel, hogyan lehet az angol nyelvű szövegeket a legjobban átültetni magyarra.

- Ez mind igen megható.Melyik szerepedet érezted a legnagyobb kihívásnak, melyik volt legnehezebb feladat és kit tekintesz példaképeidnek?

A legnagyobb kihívásnak egy mesejáték szerepét, amelyben úgy érzem a mai napig, hogy nem sikerült megfelelnem az elvárásoknak. Gyerekeknek játszani teljesen más műfaj, mint akár egy vígjáték, a tragédiákról nem is beszélve. De nagy kihívásnak nevezhetem a Kő, papír, olló című filmet is, amelyben egy lakótelepi fiút kellett alakítanom, sokat dolgoztunk a rendezővel, mire megszületett a vásznon látható figura. Példaképeim az életből apukám, a színházi világból Dörner György.

- Nagyon szépen fogalmaztál. Életed legnagyobb és legrosszabb élménye?

A legnagyobb élményeim egyike, amikor először Amerikába utazhattam másfél hónapra. A legrosszabb... semmi nem jut eszembe, mint legrosszabb.

- Engedd meg, hogy kicsit érzelmesebb területre tévedjünk. Mikor sírtál utoljára?

Nem nagyon szoktam sírni. Nem is emlékszem rá, mikor sírtam utoljára.

- Ne haragudj, hogy felkavart ez a kérdés. Ha már érzelmek, az emberi kapcsolatok tele vannak emóciókkal, ugye. Mit tartasz egy párkapcsolatban és egy barátságban fontosnak?

A megbízhatóságot és biztonságot, hogy tudom, hogy számíthatok a másikra bármi is történjen.

- Ezt akár kőbe is véshetnénk. Sok barátod, haverod, ismerősöd van vagy inkább magadnak való embernek tartod magad?

Nem szeretem a felszínes kapcsolatokat. Magamnak való vagyok abból a szempontból, hogy nem kedvelem a nagy összejöveteleket, kevés emberrel érzem igazán jól magam.

- Ennek igazán örülünk. Most egy fogós kérdéskör. Ha magadat 3 szóban jellemezni kéne, mit mondanál? Milyen állat lennél? Milyen szoborként tudnád magad elképzelni és milyen országnak?

Állat: szurikáta
Szobor: Anonymus
Ország: Svájc

- Izgalmasan hangzik. Mit tartasz a legjobb és legrosszabb tulajdonságaidnak?

A legjobb tulajdonságom? Talán hogy el tudok fogadni többféle álláspontot és szeretem a másik felet is meghallgatni egy vita során, mindig kiállok az igazamért, fanatikusan tudok rajongani és akkor kitartó és állhatatos tudok lenni, viszont haragtartó vagyok és könnyen elkönyvelek embereket, nagyon lusta ivagyok, ha olyat kell csinálnom, amihez semmi kedvem.

- Köszönjük őszinteségedet. Ha 10 évet visszamennénk, mit változtatnál az életedben? És mik a távlati terveid?

Semmit, megéltem, amit meg kellett élnem, ha változtatnék bármin is, talán nem lennék az az ember, aki ma vagyok. Távlati terveimben szerepel a család (1-2-3 gyerekkel) és a Momentán Társulat felvirágoztatása.

- Hoppá. No de nem akarunk tovább vájkálni az intim dolgokban, az olvasók biztos szeretnének megtudni rólad ezt-azt. Ki az a 3 ember (élő vagy halott), akivel legszívesebben találkoznál?

Kurt Vonneguttal és Douglas Adams-szel szívesen találkoznék, Umberto Ecoval és Müller Péterrel hosszan beszélgetnék.

- Tényleg ők lennének? Nahát. És melyik korban élnél legszívesebben?

Bármelyikben, kis megszorításokkal: az ókorban filozófusként, a középkorban táltosként vagy nemesként, a reformkorban politikusként, a XX. század elején költőként, a közepétől tudósként (mondjuk fizikusként vagy matematikusként). Most pedig így jó, ahogy van.

- Hát, én veled mennék. Most néhány sablonos, de érdekes kérdés még a végére. Mi a kedvenc ételed és italod? Mik a hobbijaid? Gyarlóságaid?

Milánói sertésborda, somlói galuska, kóla (kizárólag Coca-cola), sör, whisky, gintonic. Hobbim a kvantumfizikai könyvek olvasása és különböző angol szövegek fordítása (ha lenne megint időm rá).

- Senki sem tökéletes. Egyesek szerint te vagy a magyar Harry Potter a homlokodon levő heg miatt. Igaz ez?

Nem.

- Megnyugodtunk. Nagyon köszönjük a csodálatos interjút. De a hölgyolvasóknak elárulnád végül, hogy reménykedhetnek-e még vagy foglalt a szíved?

Mivel az előbb már szóba került a család mint távlati terv, azt hiszem, egyértelmű a válasz.

- Igazán irigylünk. Örülünk, hogy egy boldog órát beszélgethettünk veled és sok sikert neked!

Garai Ramóna, Mélytengeri Bulvár

(A sztárinterjú nem készülhetett volna el, ha nincs a Három kívánság és Dévényi Tibi bácsi.)