Van egy remek RögvEst-játékunk: a stressz-menedzsmentben frusztrációt, bosszúságot, sérelmet, problémát adhatunk ki a a pökhendi, nemtörődöm, akarnok célszemély/cég/sóhivatal ellenében.
Az utóbbit megszemélyesítő játékos szerepe igencsak hálátlan, mert a jelenet végén nemcsak a fejét üvöltik le, hanem még lemegy kutyába is, hogy megalázkodva, szolgálatkészen kérjen elnézést tettéért. Ha egyszer az egyik nézőnk bemondja a Magyar Postát, netán a Vámhivatalt, mint problémaforrást, örömmel leszek a kisember, aki megtestesíti a népharagot ellenük. Postán rendeltem T-shirtöket megszokott kedvenc amerikai gyártómtól (itthon nincs, ne is álmodj ilyen olcsó, kreatív, jópoofa pólókról, amúgy www.threadless.com). Eddig rendben megérkeztek, ám most levél jő MPL-től (MagyarPostaLogisztika, azaz a csomagosztálytól), hogy vámolásra fáradjak be. Gondolom szúrópróbaszerűen kiszúrták, mert az okosok Ferihegyen sem törik magukat, hogy találjanak valamit, az Ebay-kor külföldről hazánkba irányuló áruforgalmáról meg már ne is beszéljünk.

A legreménytelenebb helyre került a Hivatal (azaz a Nemzetközi Posta Kicserélő Üzem sic!), nagyon szomorú lehet az Orczy téren dolgozni: balról a Kerepesi temető, jobbról Franzstadt, északról Kőbánya, délről a susogós nyócker. A 28-as villamos általi megközelítés meg maga a szociológiai terepmunka és a Tar Sándor regények világa. Suttyó, hervadozó portások (a belépőt érő megszólítás részükről: Héló!), kafkai hivatalrendszer. Először az ötös ablaknál kéne várni a postásnőre, aki láttamozza, hogy itt vagyok a csomagért. Nem jön senki, bentről, takarásból viháncolás. Sűrű, egyre idegesebb, felbaszott agyú ügyfélkopogásomra feltűnik egy egysejtű (copyright BódyGeri) postásnő, köszönés semmi, egy pecsét és irány az egyes ablak.

Ott a vámosok tanyáznak, az office-ban kedélyes nepotista hangulat. A sok JózsikámBélabátyámLacikám papírokkal machinál, viccelődnek az ügymeneten. Lacikám végre elveszi papírom, és közli, hogy 25% ÁFÁ-t és 12% vámot számítanak fel a cuccom után. Fogam szívom, de az ÁFA logikus, utóbbi összeg viszont tipikus lehúzó faszkodás. A vicc: mindezt nem a 210 dollár értékű rendelésre,hanem a postaköltséggel (45 dollár) növelt összegre számolják ki. Ez még arcátlanabb dolog: a postaköltség nem a ruhaneműk értékét növeli, ráadásul azért fizetem, h háztól házig jöjjön a csomag, ehhez képest a bedobott értesítőtt kiváltottam, az alapján elmentem az Orczy téri kriptába, s cipelhetem haza a csomagot. Ha megkapom.

A vámos egy ironikus félmosollyal együttérzéséről biztosít, majd kiköp egy olyan öszeget, ami PONT a fele az egész rendelésnek. A megrendelőlap alapján is látható, magáncélra rendelt cuccokra ilyen szemérmetlen sápot kivetni csakis realitásukat vesztett, arány- és szereptévesztésbe esett emberek és hivatalaik képesek.

A vámos félóráig keresi a T-shirt kódszámát, hatszor kérdi meg, hogy hurkolt vagy kötött, galléros vagy környakú cucc van-e a csomagban. Később kiderül: a csomagomat felnyitották és újra leragasztották Posta-ragasztószalaggal, egy póló hiányzik a rendelésből, szóval maguk a kérdések is pofátlanok volt. Vissza az egysejtűhöz, leadni a papírt, hogy láttamozta a vámos. "Majd szólítják" - mondja és elcsattog; gondolom fikuszt öntözni vagy kávézni. Radiátorok - jellemezte egy ismerősöm az ilyen, csupán testi hőt termelő hivatalnokokat. Fizikából tudjuk: exotherm folyamazokra képesek, másra nem. 

Leforrázva ülök a félhomályos labirintus-folyosón. A kanyarban kiáltják a nevem: fizetni kell. A busás végösszeghez csattanóként egy 1200 forintos pluszösszeg is társul, a neve: VÁMÜGYNÖKI SZOLGÁLTATÁS. Hangosan káromkodva távozom, és azon gondolkodom, hogyan törleszthetnék, de semmi kiverhető villanykörtét, elrontható fénymásolót nem találok útközben. Miki haverom ügyesebben vezeti le multik ellen érzett mérgét: a Tescóban rendszeresen belemarkol a margarinba, azt már senki nem veszi el ilyen sérült állapotban.

Tanulság: semmit ne rendeljen az ember 22euró felett (ez a határ), mert ki lesz kormolva a púzókája, ha horogra akad.

Postás, rendőr, kalauz. A népnyelvben a hülyék, az IQ-bajnok foglalkozások sorrendje. "Három hülye"- szokták mondani a focibírókra. Mindkét állításhoz egy negyedik hülye hozzákerülhet (három a magyar igazság és 1 a ráadás alapon): vámos. Vámos a la playa!

https://www.youtube.com/watch?v=VWtcCEQrM80