"Easy to forgive, easy to forget" > japán jelmondat, sokmindent megmagyaráz

 A megtett út:
Tokyo
-Sendai 351 km (ill. Matshushima 370km)
-Kyoto 370km
-Osaka 405km-
-Kobe 430 km
-Hiroshima 680km
-Minakami 165km

- nem tudni, mit csinálnak/tanulnak idegennyelvként a suliban, mert még a fiatalok is szörnyen beszélnek angolul (már ha akad, aki egyáltalán tud). „Importált„ feka a leszólítóember a kurvanegyedben, mert a japánok nem beszélnek angolt. Aki meg beszél angolul, annak jólesik, h díjazzuk az erőfeszítését, h tud egy idegen nyelvet.

- elképesztően fegyelmezett, szervezett, szabályozott és szabályokat betartó/követő, környezettudatos, edukált nemzet (az angol nyelvtudást leszámítva)

- alig van szemeteskuka az utcán (egyes boltokban vagy előtt van), de sehol nincs szemét, a legtisztább hely, amit láttam; a pályaudvarokon leszállók precízen szortírozzák a szemetüket a hatos osztású szelektív hulladékgyűjtőbe (fémdoboz, papír és újság, étel/szerves, műanyag, üveg, stb)

- Tokió 13milliós város, a városon belül (metrómegállók közt) iszonyatos távok vannak, érezhetően sokat megy a metró állomástól állomásig, a helyiek egybehangzó véleménye szerint sok a metróvonal (ilyesmit is ritkán hallunk), de a pókhálószerűen megtervezett rendszeren másodpercnyi pontossággal el lehet érni mindenhova, s a hálózatba az elővárosi és egyéb vasúti társaságok járatai is becsatlakoznak. Elég annyit mondani a városon belüli járatsűrűségről, hogy egyes tokiói vasúti főpályaudvarokról kb 6-15 percenként indul shinkanzen (200-300km/h-val hasító szuperexpressz) a nagyobb japán városok bármelyikébe. A vonatból látszik, h mennyire összenőttek a városok, gyakorlatilag a Yokohama-Tokió-Omiya (ez kb 100km-nek felel meg) városok egybefüggnek.

 Tényleg vannak a reggeli csúcsforgalomban embereket a metróvagonokba fehérkesztyűben belökdöső emberek, akik amúgy emelett „rendes” feladatokat is ellátnak

- nincsenek ellenőrök, kapuk vannak, amik a jegyet vagy chipes bérletet ellenőrzik; ha megpróbálsz átjutni „check-in” nélkül, azonnal összezáródik egy váratlanul előtűnő ajtó; a 6-8 kaput egyetlen ellenőr figyeli, ez is spórolás; a vonaton talán ha egyszer kérték a jegyemet szúrópróbaszerűen

- a dolgozók méltósággal, alázattal, kötelességtudattal, szinte szertartásosan végzik feladatukat: pl. a vasúti kaller bejön a kocsiba, a kocsi elején meghajol, leveszi a sapkáját, elnézést kérően meghajol még egyszer, hosszú tirádával köszönti az utasokat, végtelenül boldog, h velük utazunk, hajlongva veszi el a jegyet, hajlongva adja vissza, köszönéseket rebeg, és ezt minden fülkében megcsinálja (ugyanez a helyzet, ha egy szpíker beszél – pl. liftben vagy egy metró/vonat diszpécsere – csak ott a szövegből folyik a mézes-alázatos hangvétel)
 

Sushi-étteremben: szokásos körbefutó járda a kajákkal (amilyen szinű a tányér, olyan árkategóriába tartozik). De különleges rendelésnél a vevő elett érintőképernyő, rendel, és aztán egy mini-shinkanzen odahozza a tányért.

- Japán a konzumálás egyik fővárosa: mindent vesznek, eladnak, fogyasztanak, komplett negyedek, gigantikus áruházak épültek a vásárlásra. A helyi fizetéshez képest OK a beárazás. Az elektronikus cikkek ára is korrek, ám a szolgáltatószektor (pl. vonatjegy) vagy vendéglátás minimum 2-3x az átlaghoz képest, néha irreálisan horribilis.

- (piros szín) a gépvehetsz cigit és sört (még kakaóssört is) automatából az utcán; pár éve még egy ID-kártyát is kért a gép, de ma már szabad a vásár; az automatarendszer fantasztikusan elterjedt, külön jelzi pl. a melegen kiadandó dobozos dolgokat (piros szín) a gép - pl. forró nescafé dobozban -, és külön a hideg üdítőket (kék).

  - Érthetetlen (európai szemmel felfoghatatlan) dolgok tömkelege: a tapasztalásaim, benyomásaim, ami egyfelől sztereotíp, másfelől rácsodálkozó; ha toleranciával közelítünk, megérthetjük, elfogadhatjuk őket (ugyanakkor a tolerancia mindig egyfajta megítélést jelent, hiszen vmit tolerálsz). Másfelől sokszor beteg, extrém dolognak láthatjuk, amit a helyiek hol elismernek és maguktól mondják annak, hol természetesnek veszik és nem értik, mi döbbenti meg a messziről jött embert.  

NY, Tokió: sorok sok helyen > a túlkínálatra is sokan vannak
 

Shabu-shabu éttermek: feldíszitve minden asztal, percre pontosan 7-kor családok, kollégák jönnek be és eszik ezt a remek ételt.

- döbbenetes és sokban követendő tisztaságmánia

- Vastag mangaképregényt teljes átéléssel olvasók

- pachinko-játékterem (Egyfajta japánflipper, rengeteg apró fémgolyót kell egy zajos-csilingelő gépbe dobálni, és ha ügyes vagy, sok jön ki alul; egyeseknél több ládát is megtöltenek a kinyert golyók. A gép mint egy tv, egy kijelzőn vagy mangalányok vibrálnak, vagy rajzfilmjelenetek. Egy pachinkoteremben közel 200-400 gép van sorban egymás mellett-mögött, szabadon cigizhetnek bent és ami a legdurvább: a teljesen értelmetlennek tűnő golyódobáláshoz olyan játék-alaphangerőhöz kevert beltéri zene társul, hogy szó szerint decibelmérgezést kap az ember. Egy földi pokol, de az addiktív játszók észre sem veszik.)

- játékszenvedély mindenben: képesek egy tamtam dobot órákig ütögetni játékteremben (vö. GuitarHero), vagy laza csipeszű markolóval plüssfigurákat kiemelgetni egy halomból.

- Kobe, hangulatos, a francia Riviérát idéző tengerpartos-dombos város, hasonló (monte-carlói) éghajlattal. A semmiből húzták fel a brutális 1995-ös földrengés után a várost. Ez a motívum - még durvább léptékekben - Hiroshimánál is visszatér.

- Osaka: egészen más, mint Tokió. Laza, szedett-vedettebb, kötetlenebb, európaibb. Ez igaz, minél délebbre megy az ember. Remek Converse-kardigánt vettem a szabadtéri japán second-hand rutibutikban.

-

Hiroshima: a top5 város, ahol valaha jártam. Egy csoda, ahogy összeszedték magukat az atomsokkból. A város elhelyezkedése is remek (tengeröböl, deltatorkolaton folyik be a városba, mint Amszterdamban, a víz; kanálisok, parkok, sok zöld, hajók, hidak, biciklik, villamos,ízléses építészet. Mi kell még?), sokkal jobb az éghajlat, megrázó helyek (Atombomba Dóm), emlékművek, emberi hullámhossz, kedves vibrálás.  

- Tokió Maraton2010: A maratonnak, a futásnak nagy becsülete van Japánban, bárki, aki hallotta, miért jöttem az országukba, elismeréssel fogadott, sokan szállással kínáltak, ami egyáltalán nem jellemző Japánban. Innen ered az egyfajta (többnyire ötfős) váltót jelölő ekiden szó is, amelyet a japán vállalatkultúrában is fellelhetünk, mint az egymással összedolgozó, alázatos csapattag szinonimájaként. Eddig semmilyen nagyvárosi versenyen sem tapasztalt környezettudatosság a szervezők és fegyelmezettség a futók részéről. OK, New Yorkban reciklikált és hamar lebomló papírpoharakat kapnak a futók menetközben az ivópontokon, és még számos helyen van valamilyen trendi zöld megoldás, hogy egy kicsit kitűnjön a verseny a többi közül. De a japánok még a legelcsigázottabb pillanatukban sem dobják (!) el az útra a poharat, hanem az állomások melletti zsákokba, vagy az összes ivóasztalka után elhelyezett, nagy konténerbe hajítják a szemetet kötelességtudóan. Egyszerűen nincsen szemét, nem pisilnek az útmentén, még csak nem is köpködnek a futók, nem kell takarítani a futókaraván elhaladta után, azonnal megnyithatják a forgalmat az autóknak.

- A hihetetlen szervezettségre és munkamorálra a készséges és felkészült önkéntesek szolgáltattak ismét példát: a csomagokat egy hatalmas hangárba hordták, ahol a számok alapján katonás sorba (!) rakták mind a 35ezer ember futócsomagját.

Tőmondatok, skiccek:

Ganbbatti!!! > maratonnál biztatás (Hajrá!)

Kawaii! > édes! (cukiság-elmélet; mindenre ezt mondják a csajok)

Kortárs múzeum: 80as évekbei uszodabelsőt idéző rémisztő beltér 

kakaós sör

helytakarékos benzinkút: felülről lelógó csövek, literszámoló LCD-kijelzőn. Kevés benzinkút, viszont rengeteg autó; praktikus megoldással úgy takarítanak megy helyet, hogy a kutaknál egy traverzről vagy a plafonról lógnak lefelé a csövek, tehát bárhova beállhat az autó, mert elér oda a tömlő, nincsenek töltőhelyek

Egyes üzletekben csak nők vásárolnak, férfit nem látni (élelmiszer, édesség) > nőnek a háztartásban a helye

japan: No credit card-country. Viszont a pénztáros nem számol, a kódleolvasó összead, elveszi a pénzt a kasszás, beüti mennyit kapott, a gép kiköpi a visszajárót.

Nem csalnak, nem mennek át a piroson, nincs lopásérzékelő kapu

Mikrosütők az élelmiszerboltban

Utcanévtábla alig

Péntek 22h: tömeg a metróban.

Shinkanzen rángat, szédül tőle az ember(TGV puhább)

Rendezett táj

Válallati ebédlő: mindent megesznek a tánérról, különben - amikor visszaviszik a tálcagyűjtőbe – 2x kell kifizetni, ha van maradék > takarékos nemzet!

Vonat WC: Japanese style (kb arab style), Western style

Mindent becsomagolnak, raádásul külön-külön

Metró: ladies only (tapizás miatt, rush hourban) vö. Irán

Emeletes gyakorló ál-golfpályák

Döbbenetes számú vonat és metró: micsoda logisztika, mindenkor mindenhova (600km-rel arrébra 15 percenként valami biztos indul)

Olyan klasszikus színház, ahol minden szerepet nők játszanak.

Mikrofon sofőr arca előtt, like Madonna

Angolosoknak >> Sintoizmus: szentély (shrine), buddhisták: templom (temple), keresztények: templom (church)

Nyanyák milliósgépekkel a nyakukban mászkálnak

Maszk különböző divatszínekben

HÉV, metrómegállóban nincs túl sok ülőhely a tolongó csúcsforgalomban, sőt felfestések, hogyan kell sorban állni, és tényleg pont ott áll meg a vonatajtó

Közfürdőben nyanya bejön a férfiöltözőbe gond nélkül. Sento:közfürdő, onsen: gyógyvízes, egy-kétszemélyes medencék. Forró, nagyon forró, perzselő fokozatok.

Untouchables (alantas, koszos,véres munkát végzők, vagy ázsiai betelepültek)

Tetoválás: jakuzakiváltság, megbámulják közfürdőben

Rajzfilmhangon beszélnek > bevett modor (kikiáltó, kedveskedő, elárusító)

Nagyon durván összenőtt, végtelen városok, elő-bel-kül-utóvárosok,

Kobe: montecarlo-szerű hely

Felirat: „Stations are city gateways, never an ashtray”.

Sör utcai automatából is vehető, régen kellett ID, ma már nem. De a fiatalok ennek ellenére nem vesznek, mert szigorú a rendőrség.Ha elkapnak, nagy a retorzió. Pl. ittas vezetőtől örökre elveszik a jogsit.

Meleg ital és hűtött ital is vehető ugyanabból az autómatából.

Sűrűn lakott, zsúfolt részek

Plasztik ételreplikák: lásd, amit rendelsz az étteremben

Cigi: fura szabályozás > pachinkóban lehet, cigibarakk pályaudvaron,sétálás közbn nem lehet de utcán kijelölt helyen igen

Utcán áru felügyelet nélkül

Shabu shabu, okonomiyaki, kis kínai töltött gőzbucik, tengeri szőlő, ecetes vékonyra szelt sertésfül, keserű uborka tofuval, akváriumi hal grillezve

Főnöke miatt nagyon elhivatott vendéglátó srác (giri-rendszer)

 
Csomagszállító logó: macska kölykével a szájában (vö. krokodil)

Lolita iskolások: copf, térdzokni, miniszoknya, fehér combok

Cigi olcsó: malbi 600 forint. Szintén utcán automatából.

Helytakarékos megoldás: lelógó benzincsövek

8%-os alkopop, magic coctail

Japán: tiszta, udvarias, korrekt, takaros, környezettudatos, szervezett társadalom > a másik végpont a feszültséget levezető/kieresztő őrület, az extremitás normalitásra emelése, és a japánok nem értik, mit kifogásol ezen az idegen

Ellenőrök nem léteznek, egy van a kijárati kapuknál

Kézfertőtlenítés,wet towelek tömkelege

Pénztárgép magától kiköői a visszajárót a pénztárosnak.

Áthajtható ülések a vonaton, menetiránynak megfelelően

Városi metró: emberek 90%-ban fekete ruhában

Emlékbélyegzők városokban

Teljesen automatizált világ > éttermi pénzbedobás, gomb, pincér meghozza a kaját, szusi bárnál mozgójárda + minivonat, ami a különrendelést hozza, pénztáros nem számol, a gép ad vissza

Építkezés: kontakt a természettel

Sorbanállás türelemmel: pályaudvaron, egy jó étteremért, színházjegyért, akármiért

Kapszulahotelek

Arigato (köszönöm): rendszeresen aligátornak hallom.

egyik, CouchSurfinges vendéglátóm, a sosem mosolygó, deprimált, de szolgálatkész Makoto San 1 percenként kap spam-smseket

Melegített vécékáva, segglyukspriccelős bidé egybeépítve

Fürdőszoba megoldások (kád, vízmelegentartóval és szintszabályozással, tévével)

Térdzoknis, copfos, rövidszoknyás lolita-lányok

Cigiző tömeg karanténba szorítva:

Éneklő önjelöltek a nyílt utcán, rettenetes dalok, rettenetes playback-kornyikálás, de békésen hallgatnak bárkit a japánok

Hajlongás, elhivatott munkavégzés, köszön(t)és

A nyilvános postaládára kiírva: elviszik minden K és Cs 10:20 perckor (perckor!!!!); Ugyanez metróban: X csatlakozás 225 méterre, Y kijárat 125 méterre

Nincs koldulás, hajléktalanok a kis cuccaikat is szépen elrendezve tárolják az utcán

53.emeletre megy a lift, nyomásnövekedés, a belső szín fehérről lassan narancsra vált

hallgat, néz, olvas: elektronikusan

alvó emberek vagy mobilozók a metrón

sietnek, meghajolnak (gépiesített viselkedés)

kövérek nem kontrollálják magulkat, kiközösitik őket, nem lehetnek vezetők > vö. Japán vagy India, ahol ez a jólét jele

Nyilvános helyen nem szokás csókolózni, sajnos. Kawaiiii!