A Momentán Társulat blogja

Van egy remek RögvEst-játékunk: a stressz-menedzsmentben frusztrációt, bosszúságot, sérelmet, problémát adhatunk ki a a pökhendi, nemtörődöm, akarnok célszemély/cég/sóhivatal ellenében.

"Easy to forgive, easy to forget" > japán jelmondat, sokmindent megmagyaráz

Azt hiszem Kölnben sikerült valamelyest megértenem a futball lényegét a játéktól a valóságig. Helyesbítek, nem megértettem, hanem közelebb kerültem hozzá. Szavakba nem nagyon önthető az érzet. Olyan ez, mint a bölcsek köve: mindenki ezt keresi, mindenki tud róla valamit. Idevágó idézet: "Zeneről beszelni olyan mint lerajzolni egy focimeccset" (David Coverdale)

sajtcédulák, félmondatok NYC-ből:

- City of blinding lights, hahaha

Miután kiáradoztam magam a Halloweenról, a Metropolitan Operáról, és úgy ánblokk New Yorkról, a világ legjobb tömegsport rendezvényéről számolnék be. A helyzet paradox, mert a hosszútávfutás (minél hosszabb, annál inkább,pl. egy 42km-es maraton vagy onnan tól tovább az ultrázás) egyáltalán nem tömegkategória, sokkal inkább szubjektív. Magaddal töltesz pár órát, többször felmerül, mit csinálsz, mit keresel itt egyedül, annak ellenére, hogy futnak még melletted, előtted, mögötted jópáran. A hosszútávfutó magányossága nemcsak egy könyv- és filmcím, az kérem, maga a valóság.  

New York-i ottlétem meghatározó élménye volt mai is kellemesen borzongató maratoni futás mellett a Metropolitan Operában látott két előadás. Az '50-es években - Leonard Bernstein aktívkodásával - épült meg a központi kultúrhely a manhattani Upper East Side-on operával, koncerttermekkel, színházzal, ahol minőségi előadások születhetnek.

Szinte hihetetlen, hogy 7 éve kezdtük, 7 éve építjük a Momentánt: fizikailag: hely, magunkat: csaptat, a teljesítményünket: négyszázix előadás összesen (KEX és TEÁVAL együtt). "Van már közönségünk, helyünk is van..." (hogy intellektuális utalás is legyen benne, azoknak, akik a mélységet hiányolják a műfajban, vagy akik Kosztolányiból érettségiztek). Mélysége nincs dimenziói vannak (szerintem). Lehet nagyon rossz és ciki, s lehet szellemes, lebilincselő - persze minden szubjektív. Mi lehet a mérce? Hiszen a legolcsóbb és legközhelyesebb poén, is bármikor arathat tetszést. Sőt az is, ha valaki tojik a többiekre, saját magát ünnepelve ripacskodik (= gesztusokkal szélhámoskodik - ez a Tabu nevű kártyás játékban volt a "ripacs" meghatározása)

A mi mércénk, hogy ott, abban a pillanatban mit építettem a többiekkel - a semmiből. Hogy mennyire sikerült magunkat meglepni. (mert azt sokkal nehezebb, mint a közönséget: azon egyszerű ok miatt, hogy mi már 3-400szor voltunk sajátmagunk közönsége.) A mi értékelésünk elég gyakran eltér a közönségétől..!

Rég volt mozgás a blogon. Annál több a Momentán színházában. De most valami kikívánkozik belőlem, reméljük e bejegyzést több, gyakoribb bejegyzés követi majd.

Nagyon vázlatos eszmefuttatás friss koncertélményeim kapcsán:

1 stadionkoncert (nem tízezres, zártterű aréna): elér 60-100 ezer embert, teltház esetén

1 turné kb. 50-80 állomás (jelenleg a U2 360degrees első (!) turnékörútja 44 állomást számlál júliustól október végéig, lásd képek): elér tehát közel három-tízmillió nézőt. Most mindegy, hogy valaki 2x megy el.

A lemezből megvesznek X példányt (nagy sztárzenekaroknál sokat, többtízezret, tán milliós is lehet pár év alatt az összpéldányszám, mp3 ide vagy oda).

Letöltenek sokmillióan, megosztanak fájlokat, kölcsönadnak CD-t megint sokmillióan. Járulékos hallgatóság.

Mégis: tán sanszos, hogy egy nagy turné több emberhez ér el (és közvetlenebbül), mint a hangzóanyag. A bevételt ki sem merem számolni.

 

Simonyi Balázs (www.simonyibalazs.hu), aki novemberben "A hét fotósa" a MÚOSZ honlapján (http://muosz.hu/gal_archiv.php?page=ahetfotosa) önálló kiállítással jelentkezik a 2008-as budapesti Fotóhónapon

Cím: Panelkapcsolatok 1. - Telepi srácok

Megnyitó időpontja és helye: 
2008. november 8., szombat 18h; Volksbank Galéria - Új Színház (1061 Budapest Paulay Ede u. 35.) 

Rövid számvetés  akciócsoportjaink bevetéséről.

A társulat nyáron (az) intenzíven volt: nyári publikus előadások: Repeta Sarok, Lánchíd, Mesterségek Ünnepe, Magyarlak és -föld (!). És az oktatás (= játék jófej emberekkel = kreatívturbó, személyiségcsiki-simi, kommunikációs-masszír, csapatturmix, agytekervényfitness)

2008 nyarán kis csoportokba verődve kreatív vizuális kommandó munkálkodott a Momentán környékén. Nyelvet lógatva színezett, vagdosott, firkált néhány fiatal, hogy bebizonyítsák: létezik kreativitás és kommunikáció a szavakon túl.

Mesterműveikből látható itt most egy kis ízelítő, aki a teljes anyagra kíváncsi az kússzon fel a www.momentan.gallery.extra.hu címre, és gyönyörködjék kedvére. A galérián nem csak a "poszt dadaista" :) montázsok, plakátok, és harmóniák láthatók, hanem az alkotás zsánerei is.

Remélhetőleg az alkotók nem szűnnek meg nyitott szemmel járni, és munkálkodásuk Fluxus szerű folyamattá válik, hogy így örvendeztessék meg környezetüket egy színesebb univerzummal. :) :) :) :)

no de 1 kép felér 100 szóval, tehát jöjjön a lényeg:

Csak az EB-kapcsán eszembe jutott ma "A" csatár Gary Lineker (1960), és gondoltam, írok róla egy posztot, ha már a többi Momentán-tag a "Windows 3.1 - felhasználói kézikönyvet" böngészi.

Szóval Lineker! Szerénység, alázat a pályán. Fairplay-játékstílus, alatomosság- és alibimentes focika. Soha nem reklamált. Ha az ellenfél vesztett, első dolga nem az önünneplés, hanem a vigasztalás volt. Egy igazi példakép: ha a Fradiban a '90-es évek elején nem kapus lettem volna, akkor őt bálványoznám. Így maradt nekem Goycoechea, az argentín cserekapus. Olvassátok végig, mert ott van a lényeg.

Mongólia nem sokat változott 2004-hez képest, amikor először jártam itt: még mindig meglep abszurditásával, méreteivel. Nevezik Fűországnak végtelen legelői miatt, Felhőországnak az örökké alacsonyan szálló, bodros felhők miatt. Állítólag azért piros-kék-piros a zászlója, hogy két vörös (Oroszország és Kína) ország határolja csak szigorúan alulról-felülről a kékvizű folyamoktól hemzsegő Mongóliát. Olyan hely ez, ahol a bolti májkrém 100%-ban tartalmaz birka- vagy kecskemájat , ahol még létezik 76-os oktánszámú benzin (amit járó motorba tölt a benzinkutas) és ahol gyakorlatilag mindent Dzsingisz Kánról neveztek el (vodkát, cigit, repteret, stb...). Emitt egy kép az Ulánbátor határában kőből kirakott Dzsingiszről. 

Májusban két szélsőséges utazási élményben volt részem.

A Nyugat által a gonosz tengelye egyik pontjának tartott Iránban barangoltam egy hetet, majd Cannes-ba utaztam a filmfesztiválra, ami Kelet felől nézvést szintén romlottnak, dekadensnek tűnhet.

"A BOLDOGSÁG A TELJES KÖR" - BARNA INTERJÚJA  PIRISI  LÁSZLÓVAL)

Jelen vannak: Laci, Barna, Kata (Laci párja), Linda (Barna párja)

 I. ÉLETED, SZEMÉLYISÉGED

 -Szemezgetve a honlapon is hozzáférhető életrajzodból: grúz zongora, örmény zenekar, moszkvai gyermekévek. Mesélnél ennek okairól?

 NAGYINTERJÚ

B B

O O

L R

B O

O Á

G L

H Á

Y V

A L       

Trailer
Egy lány, útban a „teljes nyugalomig”, békéig, amikor „már nem tulajdonítunk a dolgoknak akkora jelentőséget”
B.B:(vágyódó tekintettel sóhajtja, szőke haja lobog): „Elutazni a francba!”

Ajánlanék egy különleges vizuális élményt,
Ruud van Empel, holland művész Venus-sorozatát.
Ezek különleges eljárással készült fotók!

klikk: http://www.photography-now.com/artists/K11004.html 

mellesleg érdemes böngészni az oldalon tovább...

A társulatot továbbra is hajtja a kíváncsiság, első körben belső körben.

Társulati tag faggat társulati tagot, ki így, ki úgy, ki mélyen, ki felszínen, ki provokálóan, ki szelíden, ki élesen, ki tompán, ki keretek közt, ki szabadon, ki röviden, ki hosszan, ki viccesen, ki komolyan, ...amúgy momentánosan a TŐLÜNK - RÓLUNK interjúsorozatban.  

I. rész: NTK ír Tóth Barnabásról 3 részben:

1) BARNA, A MOMENTÁN TÁRSULAT TAGJA:

Haja színe: barna
Szeme színe: barna
Keresztneve: Barna

Egy érdekesség: a korai U2 albumok borítóján 2x is feltűnik egy srác. Még ártatlan szemekkel néz a Boy lemezen, majd pár évvel később a War lemezen rémülten-eksztatikusan, felhasadt  kamaszszájjal.

 

Hirtelen támadt másfél órás űrt a városban kíváncsiságból az Alexandra palotában töltöm a Nyugatinál.  Szép az egész, nagynak tűnik, kellemes a kávézó, de a kínálat…nem túl széles, és az is, ami van…elkeserítő, tükrözi ennek az országnak (de inkább mondom: világnak) a szellemi állapotát.

Debrecenben volt egy fellépésünk, ahol arra kértek minket, hogy játsszunk pszichológus hallgatóknak "Játszmák a párkapcsolatban" -témára, az egykori Momentán adás alapján hosszan. Szép téma - és mindenki szívéhez közel áll. Két dolog is van, amiért megérte elvállalni

Remek tárlat a Ludwigban április 6-ig:

Hans van der Meer, kortárs holland fotográfus Európai pályák: az alsóbb osztályú futball látképe c. sorozatában a sportfotót és a tájképfotót próbálja egybegyúrni.























Az expozíciós hatások, a "pillanat megfagyasztása" révén pedig maga a pályán folyó játék látványa lesz egészen különleges, a banális jelenetek (sérülés, gól, kiállítás, futás a labda után, kirúgás, stb.) pedig úgy tűnnek, mintha élethű makettbábuk játszanának terepasztalon.





















Aki pedig képtelen elmászni a LuMúba, annak http://www.hansvandermeer.nl/