"A BOLDOGSÁG A TELJES KÖR" - BARNA INTERJÚJA PIRISI LÁSZLÓVAL)
Jelen vannak: Laci, Barna, Kata (Laci párja), Linda (Barna párja)
I. ÉLETED, SZEMÉLYISÉGED
-Szemezgetve a honlapon is hozzáférhető életrajzodból: grúz zongora, örmény zenekar, moszkvai gyermekévek. Mesélnél ennek okairól?
-Ez úgy kezdődött, hogy 1980-ban, mielőtt megszülettem, akkor anyukám előtte egy pár hónappal hazajött velem egy kórházba, itthon tölöttünk egy fél évet, majd visszamentünk Moszkvába.
-Baj volt régen a Szovjetúnióban születni?
-Akkor nem voltak ott olyan jók a körülmények.
-A kórháziak?
-Igen. Például egyetlen tűt használtak. Nem volt ez a sterilitás, hanem volt egy nagy vas cucc, és azzal oltottak.
-Mit csinált anyukád ott kint?
-Anyukám közgazdász, jelenleg okleveles könyvvizsgáló, apukám pedig dolgozott a KGST-ben, mint közgazdász.
-Tehát mindketten magyarok.
-Igen.
-És ez az orosz dolog megmaradt nálad? Miért beszéled?
-Egyrészt a kultúra belém ivódott, tehát vannak emlékeim, annak ellenére, hogy 4 éves voltam, mikor hazajöttünk. Másrészt meg azért otthon is ment ez – a szüleim oroszul beszéltek, amikor nem akarták, hogy értsem a szavukat. Vagy értettük, vagy nem, ezt egy ideig nem tudták eldönteni. Aztán amikor rájöttek, hogy én nem annyira, a nővérem meg foltokban, akkor belevágtak. Aztán amikor a nővérem már kéttannyelvű gimnáziumba járt, abbahagyták, amikor én is elkezdtem kéttannyelvűbe járni, akkor végképp abbahagyták.
-És az orosz zenével meg az orosz irodalommal te szorosabb kapcsolatot ápolsz, mint egy átlag magyar?
-Mivel van egy orosz tanári diplomám, így egy kicsivel szorosabbat, igen.
-És szereted is, vagy veled jött az évek során?
-Szeretem. Bulgakovot például kimondottan szeretem.
-És az örmény zene?
-Az a gimnáziumból jött. Ott volt egy tanárom, aki kapcsolatban volt a III.ker-i örmény kisebbségi önkormányzattal. Ő tudta, hogy zenélek, az önkormányzatnak meg kellett egy hagyományőrző zenekar. Megkérdezte, nincs-e kedvem megcsinálni, én megcsináltam.
-De mit tudtál az örmény hagyományokról? Mit tudtál őrizni?
-Semmit. Elkezdtem kutatni, könyvtárakban. A dalcímeket én fordítottam szovjet lemezekről.
-Úgy beszélsz, mintha arról kéne beszélni, hogyan erőszakolnál meg egy lányt.
-Az a baj, hogy annyira sok….ha az egészet fel akarnám ölelni, az hosszú lenne. Az örmény zenekar durván arról szólt –egyébként az első, önerőből működő zenekarom volt -, hogy voltunk benne 5-en, majd 7-en két gimiből, inkább baráti társaságként, és helyenként fesztiválokra jártunk.
-Tehát míg mások a dühöngőben fociztak vagy karatéztak, te örmény hagyományokat őriztél fesztiválokon egy inkább baráti társasággal.
-Voltak ennek mélypontjai. Egyszer a Balatonra utaztam le egy walkmannel, mert valami rock’n’roll haknira ugrottam le Harácsra, és egy nagy stóc kottapapírra írtam le a 3 órás vonatút alatt az örmény dalokat.
-Számomra külsőségeiben két Laci van. Egyfelől egy kőkemény művész Laci, az éjszakai és vidéki haknikkal, cigivel, rumlis lakással, szétszórtsággal, ábrándos szemekkel, doboló lábakkal, zongorázó ujjakkal. Másfelől: középkori lovagokat megszégyenítő úriemberséggel, szerény mosollyal, acél idegekkel az anyázós Momentán megbeszélések alatt, megbízható határidőkkel és mérhetetlen szakmai alázattal. A két Laci nincs konfliktusban egymással? Így látod magad?
-Az a két dolog, amit mondtál, abszolút megfér egymással. Nem kizáró, hanem kiegészítő tényezők. A művészség nem feltétlen jelent bolondságot. Szerintem az a jó állapot, ha az ember az egyébként potenciálisan bolondító hatások ellenére meg tud maradni békésnek. Érintetlen szellemi épséggel. Nem kell feltétetlen beledögleni mindenbe, az élet nem erről szól. Ez egy konfliktus helyzet, amit amíg élek, nem fogok tudni megválaszolni.
-Hogy bele kell-e dögleni?
-Aha. Nem feltétlen az életbe, hanem hogy vannak-e az életnek olyan dolgai, amiknél az ember kímélje magát attól, hogy ebbe vagy abba beledögöljön.
-Mire gondolsz konkrétan? Álmok hajszolása? Anyagiak?
-Nem, sokkal tágabb. Időről időre jönnek olyan szituációk, amikor felmerül a kérdés: vajon akkor tudja-e 100%-osra csinálni, ha minden konfliktushelyzetbe belemegy, aminek esetleg két kimenetele lehet –összejön vagy nem-, és ha ezeket a konfliktusokat kikerülöd, sose tudod meg, hova visznek.
-Konfliktuskerülő vagy?
-Abszolút. Néha eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha belemennék egy konfliktusba, de aztán mindig meggyőzőm magam, hogy nem kell.
-Benned vannak belső konfliktusok?
-Mindenkiben vannak.
-Mi okozza ezeket?
-Nem tudom megmondani. Ha rámutatsz egy szitura és megkérdezed: itt vannak konfliktusok? Akkor megmondom. De így…
- Külsőre kire hasonlítasz?
-Anyai nagyapámra.
-Ilyen egyértelmű?
-Több hasonló fülű nem volt a családban.
-Méretes Renault-val jársz-kelsz, rajongsz a Forma-1 –ért, kijársz Mogyoródra is? Hogy bírja egy érzékeny fül azt a kavalkádot?
-Nem járok ki. Voltam Mogyoródon egy családi napon fellépni, az elég volt. Nem vagyok kocsirajongó, azért van ekkora mert elfér benne a hangszer.
-De vécére is kocsival jársz.
-Ez nem igaz.
-Ülsz BKV-n néha?
-Nagyon szívesen odaadom az autóm, ha valaki elkéri, kivéve ha nem megbízható az illető. Katának rendszeresen.
-És akkor gyalogolsz?
-Nekem nem gond a BKV, és nem is taxizom. Csak ha ittam vagy ha késésben vagyok. Nem szoktam késni. A tömeget nem szeretem. A családomtól örököltem némi klausztrofób beütést is.
-Van valami pánikbetegséged? Vagy amitől kiborulsz?
-(hosszú csend) Pánikom nincs. Meg szoktam nézni kétszer, hogy jól elnyomtam-e a cigit. Amitől kiborulok, az sok van.
-Humorodat néha csak te magad érted, de ez láthatóan nem zavar.
-Abszolút nem. Én remekül elszórakoztatom magam, sokkal nagyobbakat röhögök a vicceimen, mint mások.
-És másokban van a hiba, vagy benned?
-Ha más nem röhög rajta, akkor nyilván én vagyok a hülye, hogy miért röhögök. Nem lennék teljes a humorom nélkül.
II. ZENE, FILM, MŰVÉSZET
-Arra, hogy játszani kezdtél a zongorán, arra te is emlékszel, vagy ez egy szülői anekdota ?
-Én is emlékszem, konkrétan arra az ominózus pianino-püfölő állapotra.
-Az a délelőtt/délután benned van?
-Inkább esték voltak. Ez úgy volt, hogy apukámnak a nagynénje a Rákóczi úton lakik egy nagyon nagy belvárosi lakásban. Körbe lehetett futni, elfáradtál konyhától a konyháig. Volt egy ebédlő egy pianinoval, ez volt 1984-86-ban, és engem lekötött a pianino. Ott láttam először ilyet élőben. Az volt a szokás, hogy én oda leültem, szereztem egy újságot a nappaliból, és püföltem - a többiek addig csukott ajtó mögött tévéztek vagy beszélgettek.
-És a folytatás?
-Lent voltunk a Balatonon a nagymamámmal, a szülők nélkül. Egyszer lejöttek a szülők, és anyám megkérdezte, nem volna-e kedvem szeptembertől az induló suli mellett zongorázni is elkezdeni tanulni. Mondtam, dehogynem. Ötször megkérdezte, hogy komolyan fogom-e csinálni, ötször mondtam, hogy igen.
-Fenyő Miklós mellett pl. éveket töltöttél, de ő csak az egyik. Kik voltak rád jó hatással és kik rosszal? Volt-e mentorod?
-Zenei mentoromnak azt a tanáromat tekintem, -akit egyébként László Évának hívnak- , akihez a 3. évben kezdtem el járni, előtte volt három másik tanár. Ő tanított improvizációt először.
-Fontos az improvizációt tanulni?
-Nem, nem tanulni. Itt nem csak azt tanulod meg hogy hogyan improvizálj, hanem egy szabadabb megközelítést a hangszerhez.
-Mit jelent számodra a zene? Művésznek tartod magad ?
-Jó lenne definiálni a művészt…de még akkor is sokat gondolkoznék rajta, annak valljam-e magam. De hogyha a művész vagy polgár kérdést teszed fel, akkor inkább a művész felé hajlanék. És hogy a zene mit jelent ? Ez az én legszélesebb körű önkifejezési formám. Meg a mumusom is nyilván. Ha az ember ráteszi magát egy ilyen vágányra, akkor – bár kibillenhet jobbra-balra-, az életében akármit csinálhat, az asszociációi egyértelműen zeneiek. Egy jóval nehezebben beszélhető és érthető nyelv, mint bármi más. Azt gondolom, hogy még a filmművészet, vagy bármilyen művészeti ág….(itt már annyira halk, hogy nem hallani) De egy kicsit akarva akaratlanul elvarázsolja az embert – sokszor összekeverik az elvarázsoltságot a butasággal, és nagyon sokszor elvarázsoltnak nézik azokat az embereket, akik valójában buták. Ez zenészeknél sajnos nagyon gyakori.
-Fontos a zenéhez okosnak lenni?
-Nem, egyáltalán nem. Nem feltétlenül IQ-ból működik. Vannak olyan emberek, akik kimondottan reproduktőrök. Abban a pillanatban, hogy alkotásra adod a fejed, fontos az intelligencia. Persze ez attól is függ, kinek alkotsz. De még a slágeríráshoz is kell. Minden művészeti alkotás valamilyen belső késztetésből indul ki..legyen az exhibicionizmus, szeretetvágy, akármi.
-Ha három saját szerzeményt tehetnél magad mellé a sírba – lehet színház, film, zene – melyek lennének?
-Úúúú….még mind a három előttem van. Ha az eddigi kínálatból kéne választani…a Szentivánéjiből biztos beraknék egyet szívesen. Megcsinálnám még egyszer a filmedet, a Kiállítást, más hangszerelésben…a témáját szeretem. Asszem az előadói dolgokból nem tennék be semmit. Persze, büszke vagyok amikor elkészülnek, két hétig, aztán elfelejtem. Szeretem a sokrétű dolgokat, ha meghívnak egy lemezre játszani, akkor szeretem magam több dologban kipróbálni. Ugyanez igaz a zeneszerzésre is. Pont ezért nem vagyok elkötelezettje egyetlen műfajnak sem.
-Van olyan, ami teljesen távol áll tőled ?
-A melodikus nú-metállal nem tudok mit kezdeni. Most volt egy benzinkúti élményem, a shopban a nő felhangosította a rádiót, E-klub szerda hajnali 2 szólt, aminek az alja röfög, a teteje csörög, a közepe meg monoton zakatol. Odaszólt a többiekhez, hogy „eeez mekkora zene”. Én csak álltam és hallgattam, nem tudtam mit kezdeni vele. Nyilván ha arra kérnének, hogy próbáljak meg reprodukálni egy ilyet, akkor megpróbálnám, sok kínnal.
-Két ízben dolgoztál Simonyi Balázzsal és három ízben velem. Mesélnél ezekről a munkákról? (=promoznál minket egy kicsit?)
-Jó. Mindegyik közül a legkevésbé az Én és a focit szerettem (óriási nevetés az asztal körül). A filmet nem minősítem, csak a munkát. Ott jöttem rá, hogy nem szabad…
-(közben)…pedig azt én hangszereltem…..
-….túl nagy szabadságot adni neked. A Kiállítást azt szerettem. Már csak azért is, mert első ízben sikerült úgy dolgoznom két emberrel, akiket nagyon becsülök, hogy tényleg azt játszották, amit én írtam nekik. Az ő habitusuk járt az agyamban komponálás közben. Ez egyébként egy szép része a zeneírós dolognak. Elkapni a stílusát a filmnek, az is egy érdekes dolog volt. Ha referenciát kérnek, a Kiállítást szívesen mutogatom.
-A Meglepetés?
-Talán egy körrel többet dolgozódott, mint kellett volna. Utolsó körben, amikor te elutaztál, és Balázs átjött, elveszett belőle egy dolog, ami az elején még megvolt. De sajnos ezekre csak utólag jön rá az ember.
-A következő témakör…
-Persze a Mandarinra már nem vagy kíváncsi. (nevetés)
III. A TÁRSULAT
-...a társulat. Hogyan történt a társulat részéről a megkeresés? Akkor már láttál Rögv-estet?
-(hivatalos hangon) Akkor már láttam Rögv-estet, de akkor még nem tudtam, hogy békaemberekkel fogok találkozni. (komolyan) Azt hiszem, hogy a Levi…nem, az Ati is hívott, de a Levi nagyon erőszakos volt, és akkor elmentem az RS9-be, belecsöppentem valamibe, elkéstem. De jó volt. Akkor már a Levin éreztem, mi a szándék, noha maga a felkérés csak jóval később hangzott el. Előtte egyszer nyáron a Gergő termében a Szentkirályiban volt egy zongorás kísérlet, és rá kb. fél évvel Zsuzsinál az első zenés tréning.
-Igen, emlékszem, Balázzsal ketten voltunk a legeslegelső zenés jelenetben a legelső próbán, és a refrént együtt énekeltük úgy, hogy nem beszéltünk össze. „Két szíííív, ha egymááááásra talááááál”.
(Linda rendre inti Barnát) Látsz valami fejlődést a tagokban zeneileg?
-Abszolút fejlődik, beleértve engem is.
-Ki a legzeneibb, és a legkevésbé zeneibb tagunk?
-Ez egy csúnya kérdés, ezt nem szabad leírni. Kategóriák vannak. A múltkor végigsoroltam a Levinek, hogy kinek mi az előnye meg a hátránya, kivel milyen problémák vannak, és ilyen pluszok meg mínuszok vannak egymással szemben.
-Nekem van pluszom?
-(csend) Van. Törekszel rá, hogy szótaghelyes legyél. A Gergőnek például van egy stílusérzéke, illetve műfajérzéke….
-(közbevág) Amikor éneklünk a színpadon, akkor figyelsz ránk? Mire? A szövegünkre, a dallamunkra, vagy a ritmusunkra?
-Nagyon sok mindenre figyelek. Igyekszem arra reagálni, amit csináltok. Legelőször is arra, milyen ritmusban kezdtek énekelni, mert abból nagyjából tudom előre hogy mekkora lesz a…
-(megint közbevág) Kurva nehéz lehet. Egyáltalán nem fogjuk fel, mekkora feladatod van. Az is lehet, hogy nagyon könnyű, de az is hogy nagyon nehéz. Fogalmunk nincs.
-Változatlanul úgy érzem, hogy nektek sokkal nehezebb dolgotok van. Én nem tudnám azt csinálni, amit ti. Szóval figyelek a kezdeti ritmusra, mert abból kiderül, mekkora a periódus, milyen hosszú lesz a nóta. Figyelek arra, hol kezdtek énekelni a 4-5 lehetőség közül, ami adódik egy dalban, mert akkor úgy fűzöm a harmóniákat, hogy ne kelljen se a csillagokat leénekelni, de a pokol bugyraiba se lemenni, mert abból dörmögés, halkulás lesz.
-Attól függően, hogy kinél üti le a Gergő a csengőt, úgy játszol? Az utolsó mondat határoz, vagy aki énekel, az ?
-Az határoz, hogy milyen szituáció zajlik a színpadon.
-A mondat hangulata? Ellene játszol vagy mellette?
-Körülbelül tudom, hogy a Gergő milyen időközönként csap. Látom az arcán, kinek akar csapni. Azt is, hogy mikor. Az azt megelőző jelenetnél kezdek figyelni. A mondat teszi fel az i-re a pontot.
-A mondat ritmusa?
-Nem csak a mondat ritmusa, a jelentése is.
-Ellene játszol, vagy alá?
-Változó. Van, amikor nagyon drámai a szituáció, akkor néha frissitőleg tud hatni, ha blődli hangzik el.
-Szereted a skizofrént?
-Szeretem, de 50-50 %.
-Mik a kedvenc játékaid? Hogy telik zongoristaszemmel egy Rögv-est?
-Nagyon szeretem a Múzsa csókját, mert ebben sok fantáziát látok. Nem úgy valósul meg egyelőre, ahogy a legfantáziadúsabb lehetne, de erről majd elbeszélgetünk.
-És hogy telik egy est?
-Gergő felkonferál, bemegyek, és végignézek a közönségen. Megnézem, milyen arcok vannak, mennyire leszenek együtműködők…aztán belefolyok….
-MOM vagy Komédium?
-Egyértelműen Komédium. Nagyon vonz, hogy egyszerre több dolog tud történni. Nagyon inspirál, ha a színek megváltoznak pl.
-Izgulsz, van benned lámpaláz Rögv-esten? (nemet int) Soha, egy pillanatig se ?
-Ha változik a környezet, akkor…ha úgy ülök, ha olyanokat látok, amiket addig nem. Ha hirtelen látom az összes arcot, akkor kicsit felmegy az adrenalin.
-Például a MOM Kupolában.
-Az nehéz, de azért mert ott nem hallom a társaságot. Ha ingatag a technika, vagy az akkusztika, akkor kicsit felmegy az adrenalinszintem. Ez nem a bakikról szól, hanem hogy rá tudjak akaszkodni az est hullámhosszára.
-Szereted, amikor hirtelen bejátszanak jelenetbe? Amikor „zongorista, játssz valamit” van?
-Számítok rá.
-Sajnos ez nincs elégszer. Csak a Balázs tudja igazán. Nekem alig jutsz eszembe sajnos. Vannak szakmai trükkök egy est levezénylésében? Mi a nehéz benne és mi a legszórakoztatóbb?
-Tele van szakmai trükkel. Sok olyan dolog van, ami rutin által fejlődött ki. Sok mindent megtanultam rólatok is…meg ennek kapcsán az emberek zenész meg nem zenész fejjel való gondolkodásáról is. Hát ezek azért kamatoznak egy esten. Az a nehéz benne, hogy akkor is csinálni kell valamit, amikor egyikünk sincs a helyzet magaslatán. Nekem is vannak kevésbé ötletgazdag napjaim. Ennek ellenére csinálni kell. De ez igaz rátok is. A legszórakoztatóbb, amikor valami klappol. Mindenki érti a másikat. Amikor megértitek azt is, hogy én mit akarok.:)
-Mit szeretsz a legjobban a csapatban és mit legkevésbé?
-A legjobban azt, hogy időnként hajlandó egyszerre kreatív lenni és lelkesedni. Ritka. Az esteken működik. Az lenne jó, ha ezt lehetne civil dimenzióba is helyezni.
-És mit a legkevésbé?
-Nem szeretem a nem építő jellegű vitákat. Annak ellenére, hogy látszólag drótkötél idegekkel ülöm végig.
IV. VILLÁMKÉRDÉSEK
-Mi a mottód?
-A honlapon még az volt: „Úgy még nem volt, hogy sehogyse lett volna…”
-Csillagjegy?
-Még a mottón gondolkodom. Azon gondolkodtam a liftben, hogy ha az embernek egy végső vágya kell, hogy legyen, az legyen a boldogság. A boldogság, mint elért cél, az a teljes kör.
-Csillagjegy?
-Ikrek.
-Három legjobb tulajdonságod?
-Türelem, jószándékúság…törekvés. A vágy a dolgok jobbá tételére.
-Három legrosszabb tulajdonság?
-Kicsit makacs vagyok…rigolyás…(hosszú csend). Már csak egy van…zárkózottságot kéne mondanom, de nem vagyok az. Mondjuk szerintem ez nem rossz tulajdonság. (Kata: rendetlen vagy és lassú) Egyáltalán nem vagyok rendetlen és nem vagyok lassabb. Lassú? Én? (Kata: az aprópénzt a zsebedben hordod). Oké, ez igaz, ez egy rossz tulajdonság.
-Mi idegesít?
-A türelmetlenség. (Kata: „Tehát én”)
-Mi a vonzó egy férfiban?
-A belső elegancia.
-Egy nőben?
-Csáb.
-Egy zenész legyen….
-…tisztában a saját korlátaival. Tájékozott is.
-Mitől félsz?
-(hosszú csend, eszegetés) A szürke világtól.
-Mi a titkos, ártatlan kis bűnöd?
-Borzasztó édesszájú vagyok.
-Úti cél a hétvégre, egy hónapra, egy életre?
-A hétvége: a telek…Hónap: a világ bármelyik pontja, de pl. Párizs, Maldiv szigetek, Ausztrália, Új-Zéland, Tibet, Nepál (a többit nem hallani)
-Melyik mozihős/mesekarakter lennél?
-Yoda mester.
-Kedvenc étel?
-Palacsinta.
-Parfüm?
-Van 1-2 amit használok, de fogalmam sincs, hogy hívják.
-Káromkodás?
-Baszki.
-Kabala?
-Nincs.
-Legjobb orvosság a lámpaláz ellen?
-Két leszarom tabletta.
-Valami ügy, amiért küzdesz?
-Abból túl sok van.
-Van olyan, amit jóvátennél?
-Persze.
-Mi van a zsebedben?
-Kb. öt taknyos zsebkendő, kb. 6 tiszta, némi apró, egy mobiltelefon, egy gépjárműindítókártya, valami cetli, papírpénz, 2 db RCA/jack átalakító.
-Vége-
Utolsó kommentek