A Momentán Társulat blogja

A társulatot továbbra is hajtja a kíváncsiság, első körben belső körben.

Társulati tag faggat társulati tagot, ki így, ki úgy, ki mélyen, ki felszínen, ki provokálóan, ki szelíden, ki élesen, ki tompán, ki keretek közt, ki szabadon, ki röviden, ki hosszan, ki viccesen, ki komolyan, ...amúgy momentánosan a TŐLÜNK - RÓLUNK interjúsorozatban.  

I. rész: NTK ír Tóth Barnabásról 3 részben:

1) BARNA, A MOMENTÁN TÁRSULAT TAGJA:

Haja színe: barna
Szeme színe: barna
Keresztneve: Barna

A társulat legőszintébb, leginfantilisabb, legkíváncsibb tagja.
Balázs és Bence a legjobb barátai.
Attilával kölcsönösen porcelántárgynak tekintik egymást, finom kommunikációjuk megelőzi a repedéseket, ne adj isten a töréskárt.
Gergővel nehezen, de mosolyogva fogadják el egymás hülyeségeit.
Levente játéka nyűgözi le leginkább, kedveli a humorát.
Lacival olyanok, mint mikor két angol úr találkozik, udvariasan elcsevegnek az élet, a művészet nagy kérdéseiről.
Borival való közvetlen kapcsolatának stabil alapja ősrégi barátságuk.
Zsuzsival tisztelik egymás elhivatottságát (színház és film), életük közös pontja Linda.
NTK néha az agyára megy, de alapvetően kedvelik egymást.
2007 nyarán a rá szabott feladat tökéletes végrehajtásával kiérdemelte a társulat nő tagjaitól az „alfa hím” titulust.
Fontos neki a profizmus, de a Momentánban a szabadságot keresi.
Saját bevallása szerint, a Momentán a legzseniálisabb B terv az életére.
Sosem késik. Kedvenc játékai a „tárgyas játék” és a „furcsa társaság”.
Mindent elsöprő játékos kedv jellemzi.
Önmagát a társulat „játékmesterének” tartja és ezen kötelezettségeinek, ha kell, ha nem, eleget is tesz. Ha ő is ott van a buliban, akkor muszáj játszani.
Nem létezik olyan pillanat, mikor ne lenne kapható egy szituációs játékra.
Kedveli a társasjátékokat is, ezekben nem ismer tréfát.
Gyakran kalandoznak el a gondolatai, ezért folyton visszakérdez.
Retteg az énekléstől, de határozottan fejlődik.
Ő kezdi a legtöbb jelenetet némajátékkal, ő adja ki magából a legtöbb atmoszféra hangot (legyen az körfűrész, targonca, hidraulikus nyílászáró, neki meg sem kottyan.)
Ő az egyik, aki lélegzetelállítóan képes blokkolni egy jelenetet. (persze csak akkor, ha ez a feladat.)  
Elképesztő nyelvérzékének hála, képes bármilyen nyelven meggyőzően halandzsázni.
Sokat emlegetett színpadi jelenléte: mikor a bordélyt borbélynak értette, és hosszú percekig borotvált… egy kuplerájban.

2) BARNA, A POLGÁR:

Született: 1977. Strasbourg

Végzettsége: Külkereskedelmi főiskola, Nemzetközi kommunikáció szak

 Színház és Filmművészeti Egyetem, Film rendező szak.

Családi állapota: vőlegény, 2008. júliusától nős.
Pontos, fegyelmezett, elhivatott.
Fontos számára a család. Attól tart, hogy vajszívű apa lesz, bármennyire is fontos számára a szigor. Nagyban befolyásolja édesapja véleménye.
Naponta olvas nyomtatott sajtót, vagy elektronikus hírportált.
Jelenleg televíziós rendezésekből, forgatókönyvírásból, alkotói támogatásokból, és interaktív improvizációs színpadi fellépésekből tartja fenn magát. Ugyan nyomasztja az anyagi bizonytalanság, de míg lehet, nem adná fel jelenlegi életvitelét egy stabilabb egzisztenciáért.
Korábban szinkronizált, és újságot is írt, de ezeket feladta, mert jelenleg napi 10 órát dolgozik „Rózsaszín sajt” című nagyjátékfilmjének forgatókönyvén, illetve az előkészítésen.
Ha több ideje lenne, rendszeresen tenne olyan dolgokat, amik az emberiség javát szolgálják, szemben a saját érdekeivel. Például utcasöprés.
Bár a Vakok Intézetében rendszeresen olvas fel szépirodalmat, tekintve, hogy ezt szereti csinálni, nem tekinti az emberiség javát szolgáló áldozatnak.
Bár ő mindig kiviszi a popcornos zacskót a moziból, akkor is, ha tele van szemetelve, koncepciója szerint, ha mindenki hozna egy kis áldozatot, nem itt tartanánk. Rettentő pesszimista a világot illetően, legnagyobb gondnak a környezet pusztítást tartja.
Eddigi életében elkerülték a nagy tragédiák, és csalódások, de ha mégis vigaszra vágyik, barátaihoz, Simonyi Balázshoz és Harsányi Bencéhez fordul.
Tartja magát egy novellában olvasott gondolathoz: „figyelj oda kik voltak melletted karriered felmenő ágában, mert ők lesznek ott a lemenő ágban.”
A barátságot őszintébb dolognak tartja a szerelemnél, mert a szerelemben nagyobb a tét, a megfelelni vágyás, és befolyásolja a kémia.
Ennek ellenére élete egyik legnagyobb fordulópontja, egy bizonyos levél, amit Lindának, a menyasszonyának írt. Büszke rá, hogy nincsenek lelki terhei, hogy eddig nincs az életében semmi, amit megbánt volna. Boldog hogy így alakult eddigi élete, hogy sok lehetőséget kapott az élettől, és hogy megtalálta Lindát.
Elégedett, boldog, és sikeres embernek tartja magát.
Jelentés száma:  08/04/08 

BARNA, A MŰVÉSZ

Szakmai adatatok: www.barnabastoth.com
Jelen beszélgetésben elsősorban Barnabást mint filmrendezőt vesszük górcső alá.
A fiatal művésszel III. kerületi házában találkoztam, hogy interjút készíthessek vele, és ezúton szeretném megköszönni, hogy időt szakított rám, bár tudom, hogy rettentő elfoglalt, hisz legújabb „Rózsaszín sajt” című nagyjátékfilmjén dolgozik éppen megfeszített tempóban. A művész nem nyilatkozott, hogy a magyar rajongók mikor láthatják a filmet az itthoni mozikban, de annyit azért sikerült megtudnom, hogy 2008 nyarára tervezik a forgatást, és francia koprodukcióban készül a mozi. Barnabás munkásságát figyelve, és a magyar filmes piacot ismerve nem lenne meglepő, ha francia országban hamarabb kezdenék vetíteni a legújabb Tóth alkotást.  

Kezdjük a kezdetekkel. Hogyan lettél filmrendező?

Mivel egész életemet művészek között töltöttem, annyi művészetet szippantottam magamba és szűrtem át az egyéniségem filterén, hogy kialakult bennem egy képesség, művészet reprodukálására. Ezzel élek is. 

Te reprodukálsz? A művészet számodra pejoratív szó?

Nem, (kissé kényszeredett hangsúllyal) de félek ezt a szót használni, mert csak nagyon kevés dologra merem azt állítani, hogy művészet.
Zenében körülbelül 10 emberre és filmben is talán 10 emberre, az egész egyetemes filmtörténetből. Ezért aztán mikor mi magunkra mondjuk az nekem mindig egy picit vicces. 

Milyen értékekkel kell rendelkeznie egy filmnek, hogy azt mondd rá művészet?

Ez nem azt jelenti, hogy jó film. Rengeteg nagyon jó film van, ami talán nem művészet.
A művészetet számomra az amit én nem tudnék megcsinálni. Ilyen nekem Michael Haneke életműve. A művészet a valóság reprodukciója valamilyen formában. Ez gimnázium elsős tankönyv. Lehet hogy iskolás a gondolkodásom. Jaj dehogy!
Haneke olyan módon képes reprodukálni a dolgokat, ahogyan én nem.
Én biztos nem tudnám ennyire valóságosan ábrázolni a dolgokat. 

Nem gondolod, hogy az is lehet művészet, ami teljesen új valóságot teremt?

De! Persze, de az valamiért rám nem hat. Az nem az én művészetem. A gyűrűk urát - ami új valóságot teremt - csak könyvben tudom befogadni. 

És könyvben művészetnek tartod?

Igen.

Vannak korlátaid?

Igen. Sajnos. És így 30 évesen már nem fogok robbantani saját korlátokat, abban bízok, hogy lehetek egy mesterember. (Egyáltalán nem tűnik 30nak!) De néha, - például a „Kiállítás” című filmemben – abban van művészet. És nem tudom hogy honnan jött. Kitaláltam valamit, amihez hozzáadta a Lovasi Zoli a képeit, (operatőr) a Pirisi Laci a zenéjét,(zeneszerző) és a Saci néni (színész) az arcát. És létrejött 4 perc művészet. Ebben nekem 40-50% részem van mint író, rendező, de a többit az alkotó társak rakták hozzá. Ugyan! Azért biztos több az! Ne szerénykedj! De hogy ilyet képes vagyok e reprodukálni, nem tudom.

 
Azért büszke vagy rá, hogy az művészet nem?

Persze. Én ebben médium voltam. Mint Björk. Valami adott nekem valamit - ezt a vallásosok Istennel magyarázzák, - én neuronok együttállásával. Valami létrejött. 

Björk művész?

Igen (itt elhalkult Barnabás hangja) nekem ö minden. Mármint a művészetben. Mindent beárnyékol. Nem tudom miért. Nem tudom megmagyarázni. Ott valami összeszikrázott.
Inspirál! Nem csak engem! Inspirálóan bátor, és eredeti.

 
Te bátor vagy?

Nem. Nem, nagyon nem. De ha bátor vagyok, hasra esek. Pl.: „Me and football.” (Barnabás egy remekbe szabott alkotása, amit a kritika nem értett.) Nekem kell kontroll. Külső, és belső is. Talán ebből látszik, hogy nem vagyok művész. De jó mesterember még lehetek. Annyi kontrollom volt egész életemben, biztos tele vagyok kisebbségi komplexusokkal. (bár semmi oka rá!)

 A komplexusaidból nem táplálkoztál soha?

Azok inkább emberiek, nem művésziek. De lehet. Itt a „Rózsaszín sajt”. Ez akár vízválasztó is lehet. Abban lehet művészet, ha a többiek hozzáadnak.

Mit jelent neked a szépség? Mennyire fontos az életedben?

Meg tudom állapítani valamiről, hogy szép de a saját műveimben félek esztétizálni.
Nem szabad, hogy az esztétika rámásszon a tartalomra. Ha ezt észreveszem egy filmben, akkor kizárom, mert nem ez a dolog érdekel. De az életemben nagyon fontos a szépség. Például a csajokban. Ha egy nő nem néz ki jól, lehet bármilyen csodálatos partner, nem jöhet szóba.
Az IKEA bútort szeretem. Az egyszerű, tiszta formákat. A barokktól rosszul vagyok. 

Határozott, és eltökélt embernek tűnsz. Sosincsenek kétségeid?

Mert még nem estem pofára. De rettegek a felnőtté válástól. Hogy nem lesz pénzem, meghal apám, vagy a Linda…(Lisztes Linda a művész menyasszonya, gyönyörű és kedves fiatal nő, neki is szeretném megköszönni a szíves vendéglátást!) Még nem történt semmi ilyesmi az életemben. Egyelőre nem érzem még a közeli emberek halálát sem tragédiának. Ha meghal valaki, egy helyzetgyakorlatban érzem magam. Nincs tapadásom a valósághoz.

Miközben a valóságot akarod ábrázolni?

De a magánélet, meg a filmjeim témája azért más.

Mennyire kell ezt a kettőt leválasztani egymásról?

Nagyon. Egyre inkább ezt gondolom. És azért kezd a „Rózsaszín sajt” jó lenni, mert sikerül leválasztani magamról.Én hosszú távon adaptátor akarok lenni. Egy novellát forgatókönyvvé csiszolni, és filmre vinni. 

Merthogy jó mesterember akarsz lenni.

Igen. „A Rózsaszín sajt” rólam szól ugyan, ezt hoztam magammal, de el kellett távolodnom magamtól, hogy meg tudjam írni. És megkérni egy külső embert, hogy segítsen ebben.

Szeretted az egyetemet? (SZ.F.E. – rendező szak)

Gyűlöltem. Ott nem támogatták azokat a filmeket amik érthetőek. És én voltam egyedül, aki ilyen filmet akart csinálni. Magányos harcos voltam.De pont azon gondolkodtam a minap, hogy mekkora szívességet tett nekem a főiskola, azzal, hogy végig ilyen volt, mert azzal a saját világképemet erősítette. Úgy, mint amikor a középkorban valaki hisz istenben és a máglyán égetik de ő mégjobban hisz. A főiskolának, mint állami intézmény, az volna a dolga, hogy szakembereket képezzen. Ha a szakemberek közé művészek vegyülnek, az sorsszerű. Az egyetem 18 éves művészeket akar felvenni 10 perces vizsgafilmek alapján és azokban erősíteni a művésztudatot! De ilyen nincs. Ezért van elcseszve az egész.

Szerinted hogy kéne oktatni?

Fel kéne venni 150 olyan embert, akinek van szakmai érzéke, aztán kirúgni
120-at és a maradék 30-ban lenne 1 művész. Mert művész 10 évente 1 születik. 

Mi alapján rúgnád ki azt a 120at?

Hogy elkezd művészkedni. Mert nincs benne alázat, szorgalom és tehetség. 

Technikai teljesítmény alapján rostálnál?

Igen. Plánozzanak be egy filmet. 

És ha ezt mind a 150 tökéletesen végrehajtja?

Akkor bent tartanám a legjobb 10et.

Ki dönti el melyik a legjobb 10?

Mindegy. Ha valakit kirúgnak de tehetséges akkor úgyis csinálja majd iskolán kívül is. Az a baj, hogy nem próbálnak szakmát tanítani. Művészetet próbálnak tanítani. Elsőben hajnalig tartó beszélgetéseket tartanak a gyerekkorukról. Kit érdekel Kovács István gyerekkora, amikor az a lényeg, hogy Kovács István világítson meg szépen 2 embert, akik egy magyar novella szereplői. (Kovács István itt fiktív személy, ha a valósággal bármilyen azonosság merül fel, az csak a véletlen műve! Természetesen Kovács KOKO István gyermekkora például mindenkit érdekel. )

A sztoriból kell kiindulni. A sztoriból. Kötelező! Halálra ítélem, aki nem a sztoriból indul ki.
Nincsen olyan jó film, ami nem a sztoriból indul ki. Van olyan aminek nincs sztorija, de azok a fölösleges filmek.

Az önkifejezés a fontosabb, vagy a valamiről beszélés?

A valamiről beszélés. Ha egy filmnek nincs története, akkor menjen a pi..ba.

(érzékeny pontra tapintottunk, a művész emelt hangon, szenvedélyesen magyaráz)

Úgy érzem, én valamiről tudok hitelesen beszélni, ami másoknak fontos lehet.
Én nem tudnék hitelesen beszélni az andalúziai cigány kissebség törekvéseiről, hogy művelődési házat hozzanak létre. De ha tudnék is, arról filmet csinálni önzés lenne.
De a szülőkről való lelki leválás közel áll hozzám, arról én sokat tudok mondani. Mert én átéltem.Ha ezt szórakoztató formába tudom csomagolni, hogy röhögjön rajta, a targoncás fia, meg a műkritikus is, akkor meg kell csinálnom.

És mit kell majd érezniük miután látták a filmed?

Hát hogy másoknak is van ilyen problémája. Nincsenek egyedül.
Egy film „üzenetét” nem mindig könnyű megfogalmazni. De azt hiszem egy filmnek kell, hogy legyen üzenete.Én olyan filmeket szeretnék csinálni, mint a francia, holland, svéd, dán filmek. A szlovén, szlovák, még a román is! Amik művészi értékkel rendelkeznek, de szólnak valamiről, és nézhetőek.

Szerinted fontos a kíváncsiság? Te mire vagy kíváncsi?

Nagyon. A legfontosabb emberi tulajdonságok egyike.Én arra vagyok a legkíváncsibb, hogy mikor történik velem valami különleges dolog.Ami teljesen kizökkent.Mint a chilei meteorit, ami becsapódott a Földbe, és az emberek egy titokzatos kórban kezdtek meghalni. Ez a hír megrázott. Hogy mennyire törékenyek vagyunk.Kíváncsi vagyok, hogy mikor történik valami az életemben, ami tök váratlan, ami nagyon kemény.Például, hogy a Linda megcsal. Az olyan szinten forgatná fel az univerzumról alkotott véleményemet, hogy utána felhatalmazva érezném magam, hogy a maradék éveimet kihasználjam.

Tehát egy felforgató tragédiára vágysz?

Nem. (gondolkodóba esik) Jól vagyok. Szeretem ezt a házat. Dolgozni szeretnék. Filmezni. Utazni. 

Ha már így kimondtad. Miért pont a filmezés miért nem más művészet?

Gyerekkori dolog. Még nem tudtam írni, mikor már rajongtam Chaplinért. Úgy van a gyerekkori szekrényemre írva a neve, hogy rosszul vannak írva a betűk.Tehát 4 évesen már Chaplint bámultam.Másrészt, mert egyesíti az összes művészetet.Fogsz egy könyvet, fogsz fotókat, fogsz zenét, és az egész egy film. Tehát 3 szuper művészetet már egyesített.És mert nem tudok irodalmian írni. Meg zenét szerezni sem. Pedig az a legnagyobb művészet.A zene a legintergalaktikusabb művészet. Mert nincs vizualitása. Nem sugall kézzelfogható dolgokat.
Meg mert a film a legmediatizáltabb, legpopulárisabb. És én hiú vagyok. 

Fontos neked a siker?

Hát persze. Nagyon rosszul élem meg a kudarcokat. 

Mi volt életed legnagyobb csalódása?

A második színész felvételi. Az földhöz vágott. Arra felkészültem, és nem.

Igen tudjuk, hogy nagyon sokoldalú vagy, de térjünk vissza a filmhez.

Franciaországban a szóbeli felvételi a „Rózsaszín sajt” alapján. Én a szóbeli vizsgákon megnyerőnek érzem magam, és mégsem kellettem ezzel a tervel. Be is dacoltam, és művészfilmből sok lépést tettem a közönségfilm felé.

Mi volt életedben a legnagyobb fordulópont?

Hogy a Külker elvégzése után mégis sikerült visszamentenem magam erre a pályára, talán az utolsó pillanatban.  

Ezért mindnyájan hálát adhatunk.

Hatalmas lett volna az emberiség vesztesége. A filmművészeté még nagyobb.

Köszönöm az interjút, sok sikert a „Rózsaszín sajthoz” és erőt még rengeteg színvonalas alkotáshoz.

Artéria magazin – unicum rovat - phoebe