Májusban két szélsőséges utazási élményben volt részem.
A Nyugat által a gonosz tengelye egyik pontjának tartott Iránban barangoltam egy hetet, majd Cannes-ba utaztam a filmfesztiválra, ami Kelet felől nézvést szintén romlottnak, dekadensnek tűnhet.
Iránról berögzült, médiavezérelt képek élnek bennünk: dühöngő, komor embertömeg, vallásosrévület, atomprogram, elmaradott militáns társadalom, elnyomott csadoros nők. Nos, a beidegződéseink jelentem falsak, hozzáállásunk a szűklátókörű fehérember reakciója!
Nem belemenve kényes témákba, annyit mindenképpen rögzítenék: Iránba feltétlenül érdemes elmenni! Csodálatos tájak, elképesztő perzsa (nem arab!) vendégszeretet és nyitottság. Ilyet utoljára Mongóliában tapasztaltam. Pénztárcakímélő és kalandos,nem utolsósorban garantáltan biztonságos utazás. Miután elolvastam egyik kedvenc íróm, az elképesztő irodalmi riportjairól ismert lengyel Ryszard Kapuscinsky "Sahinsah" c. könyvét, mágnesként vonzott Irán, látni akartam a saját szememmel.
Mesélhetnék hosszan (ha lesz időm, megteszem), hogyan énekeltem a teheráni metróban (van 3 modern metróvonaluk, hoppá) magyar népdalokat egy dalgyűjtő fiatalembernek... Hogyan utaztam 3500 km-t 6 nap alatt Neoplan-távolsági buszokon, hogyan teáztam éjszakába nyúlóan az iszfaháni hidak mentén (Iszfahánban van a világ legnagyob tere amúgy,az Imam Khomeini Tér)... Hogyan pirultam el amikor egy-egy gyönyörű szempár a fekete kendő alól rámpillantott, hogyan tartóztattak le kétszer is a teheráni rendőrök (rossz helyen, rossz időben, de ettő az incidenstől nem változik a pozitív véleményem Iránról)...
Egy biztos, nagyon megéri elmenni ebbe a viharos történelmű országba, amit felülről a Kaszpi-tenger, alulról a Perzsa-öböl nyaldos, Észak-Nyugatról a hűvös-hegyes török-örmény régió övez, Keletről és Délről a forró Afganisztán és Irak.
Ne Bibionéban vagy Tuniszban rohadjatok valami lastminute fostalicska tengerparti félpanzión, hanem irány Irán.
Egy biztos, ne vigyünk cipőfűzős csukát, csakis tépőzárasat vagy kibújósat, mert annyiszor megyünk majd vendégségbe, és mindenhol annyiszor kell majd a cipőnket levenni, hogy a fűzés az idegeinkre megy majd.
Akit még érdekelnének iráni élménybeszámolók:
http://dfodor.web.elte.hu/utazas/33nap.html
http://danielfromhungary.blogspot.com/2008/03/dvzlet-marsrl.html
Fentiekkel óriási kontrasztban van Cannes. Oda meghívták egy totál fapados módszerekkel készített rövidfilmemet, amit Törökországban forgattam 2007 novemberében.
Annyiban érdekes, hogy a Nobel-díjas Orhan Pamuk Hó c. könyve alapján forgattam (egy részt belőle) a szerző engedélyével egy nemzetközi workshop keretében. Ja és a török CNN riportot készített velem ezügyben. Úristen! Nobel, CNN, Cannes! .-)))
Részletek itt. a 29. oldalon http://www.semainedelacritique.com/2008/atelecharger/DP2008.pdf
Odafele megálltunk MonteCarloban, mert az is sikk. Épp most lesz 7végén a Forma1-es futam, megvan már a pálya, fel van festve, de még rá lehet menni
autóval. Nagyon vicces, hogy pár nap múlva az Alonso fog körözött rajta.
Aztán megnéztük Nizzát, ami nekem azért volt fontos, mert itt játszódik egy jelentõs része a Félénk vagyok, de hódítani akaroknak, egyik kedvenc filmemnek, Pierre Richard ide is követi szerelmét és beáll mosogatónak a Negresco Hotelba, itt van az a rész is, hogy Renault úr asztalt foglaltat Ferrari úrral, itt van a "nem én telefonáltam az elõbb" beszólás meg a vizibicikli-jelenet, aki ismeri, az jót nevet most, aki nem, az meg nézze meg régi magyar szinkronnal, fenomenális.
A filmuniónak hála egynapos csövezés után a Ligure Hotelban kaptam szállást, pont a pályudvarral volt szemben és egy nagy MarilynMonroe kép volt a házfalra festve. Tudnak ezek a franciák.
Aztán kaptam jegyet a magyar versenyfilm, a Delta kedd délutáni vörösszõnyeges bemutatójára is (a filmszemlén itthon nem láttam) és az esti magyar partira meghívót. Örültem, hogy délután van a bemutató, mert nem volt öltönyöm, de csak este kell kiöltözni.
A magyar afterparty a hegyoldalban egy luxuriózus medencés villában
és kertjében volt, Lajkó hegedült, Hiller István reprezentált, az a dolga. A partikban
itt az a rossz, h csak ital van, kaja nincs, én pedig ált. éhes vagyok. Viszonylag hamar leléptem, mert egy brazil bácsi üldözni kezdett a biszexuális érzelmeivel. Ki kellett ábrándítanom, bár kétségkívül remekül szambázott.
Cannes nem igazán a közönségnek szól, csakis a belterjes szakmának,
koldulnak a pórok a jegyért vagy meghívóért, emberek létrákon állnak reggel óta, h lássák a kordonon túl a sztárokat. Én láttam, igaz úgy 30 méterről: Mike Tysont, Soderberghet, Benicio Del Torot a CHE c. 4órás film premierje
elott.
Madonnáról és Guy Ritchierol + Sharon Stone-ról pont lekéstem basszus, mert
elobb érkeztek mint 18:30 én meg ugye nem a pontosságomról vagyok híres.
A vetítésem a Miramar Espace-ban, jól sikerült, 300ember volt a
400fos teremben, s ez állítólag jó, mert Cannes-ban a rövidfilm megturt
mufaj + ez nem is versenyprogi.
Sokat gondolkoztam , h elmenjek-e vmi filmre, mégiscsak ez "A filmes világ
közepe", de az esti BL-döntõ is csábított. Nem bántam meg.
OFFTOPIC: Toptízbe való meccs volt, igazi megható dráma, őrületes izgalmak, csodás végjáték, Terry arcát nem feledem a végén.
Nem panaszkodom, összességében érdekes tapasztalat volt Cannes, de a Deltán
és a saját vetítésemen filmre nem jutottam el, bonyolult a bejutás, mindig
nagy sorok vannak még az akkreditáltaknak is, az esti vetítésekre öltöny
nélkül eleve nem lehet bemenni. Mellesleg van egy 0-24 öltönykölcsönzõ bolt
itt és a MonoPrixben 5euro a csokornyakkendo :-))) PLÁZS PLÁZS PLÁZS...
Luxus nyugágyak, fotelek stb-k között bulizik az elit és a kritika. Döbbenetes volt. Pia minden mennyiségben és minõségben. Magukból kivetkõzött emberek táncoltak. Romlottság, feslettség, felvágás. Sokat láttam már, de azért ez nekem is sok volt, szodomagomorra. A bárpultnál Matthieu Kassovitz iszogatott... Sarkítva: ez egy légykolónia, filmes legyek és segédcsapataik rajzása.
Annak jó itt, akinek pénze van. Persze ez általánosságban is elmondható.
Utolsó kommentek