Miután kiáradoztam magam a Halloweenról, a Metropolitan Operáról, és úgy ánblokk New Yorkról, a világ legjobb tömegsport rendezvényéről számolnék
be. A helyzet paradox, mert a hosszútávfutás (minél hosszabb, annál inkább,pl.
egy 42km-es maraton vagy onnan tól tovább az ultrázás) egyáltalán nem
tömegkategória, sokkal inkább szubjektív. Magaddal töltesz pár órát, többször
felmerül, mit csinálsz, mit keresel itt egyedül, annak ellenére, hogy futnak
még melletted, előtted, mögötted jópáran. A hosszútávfutó magányossága nemcsak
egy könyv- és filmcím, az kérem, maga a valóság. 
A
New York-i maratonra minimum félévvel a rendezvény előtt regisztrálni kell, ezt
teszik még 400ezren, hogy esetlegesen kisorsolják őket a 43ezer futót számláló
mezőnybe. Ha összejön, az US rezidensek 130, külföldiek 230 dollárért
nevezhetnek be. Nem kevés pénz, pláne, hogy a rendezvényt 23 millió dollárból
rendezik-szervezik. 
Aki eddig azt hitte, a futás egy olcsó sport, megúszható
egy cipőből meg a régi tornacuccból, az nem lehet addikt futó. A futás pozitív
drog, a függő futó pedig kihívást keres. Speciel összeköti a városlátogatást
(turizmust) a futással. A kellemest a hasznossal. Hogy ebből melyik micsoda,
nem tudni.
Five majors – ezek a világ legrangosabb versenyei, New York egy az ötből (a maradék London, Berlin, Boston, Chicago), a nevezés sokba kerül, de sokat is adnak. Minden van, érzed, hogy fontos vagy nekik, hogy figyelnek rád eligazítanak, korrektek, mindent biztosítanak. Rengeteg repicucc, remek maratonexpó, élvezetes Friendship Run egy nappal a verseny előtt (lezárt belvárossal, 4 ezer futóval), számos ingyenes szolgáltatás és juttatás, és a tudat, hogy egy olyan verseny részese vagy, ahol példás a szervezés, érzed, hogy egyénileg is számítasz abból a 43ezres hangyabolyból. Minden a maratonról szól: a parkokban rengetegen futnak, hogy ebből kik készülnek a versenyre, megítélhetetlen (legabszurdabb az a feka fazon volt, aki öltönyben, szakadó esőben, zacskóval a fején rótta a köröket a brooklyni Prospect Parkban).
Az összes metrómegállóban öles hirdetések, buzdítások a szurkolóknak és rajthoz állóknak. 2009-ben október végén annyi minden történt (baseball-döntő a Yankees részvételével, polgármester-választás, Halloween, a RocknRoll Hall of Fame 25. évfordulója – fellépők Springsteen, U2, Paul Simon, Metallica, stb.), a város mégis november 1-jén a tradicionális, 40. NYC maratonra figyelt.
A verseny
óriási buli, rang a verseny szponzorának lenni. A kajaszponzorokon kívül sok
önkéntes és „egyedi etető” van: egyesek hotdogot sütnek hordozható grillsütőn
az útszélén, és kínálgatják a versenyzőket, mások kólával, naranccsal
kínálgatnak, egy kedves ember piros tulipánt osztott a futóknak, beleérzők
pedig papírzsebkendőt. Reggel 7-re legkésőbb kint kell lenni a startnál Staten
Islanden, mert a környéket lezárják. Nagyszínpadról bluesbanda szórakoztatja a futókat, fotózkodás, étel-italosztás. 
A futókat 3 részre (narancs, zöld, kék)
osztják, azonbelül külön-külön folyosókba, külön időpontindításokkal, így
kezelhető a mezőny. Ráadásul az első pár kilométereken szétszedik a mezőnyt
külön útvonalakra, mert kezelhetetlen lenne a rengeteg ember, a 8. mérföldnél
„összetolják” az addigra már kicsit fellazult tömeget. Sok helyen mérik az időt
(minden 5. kilométeren, féltávnál, és a 13. mérföldtől MINDEN mérföldön).
Nem
könnyű pálya, aki itt nyer, az „átlagos” elit befutóidőhöz képest 4-5 perccel
rosszabbat produkál a sok hepe-hupa emelkedő miatt, de még így is: minden
laikus gondoljon bele, hogy 20 km/h átlagos sebeséggel futnak a menők. Ez egy
gyors és állandó (két órán át tartó) biciklizésnek felel meg. Mindezt két
lábon. Őrület! Minden városrészen átvágunk (Staten Island, Brooklyn, Queens,
Manhattan, Bronx, Harlem), öt szeles hídra kell felfutni és le-, de lefelé nem
lesz 2x olyan gyors az ember, felfelé pedig érthetően lassabb. A Central
Park-beli befutó utolsó 5 kilométere folyamatos, kínzó emelkedő, a vége felé ez
hatványozottan demoralizál. A férfi győztes Meb Keflezighi 5km-mel a cél előtti
öngyilkos vágtájáról mondja a közvetítésben az amcsi riporter „he still has
some hills here”. https://www.youtube.com/watch?v=EgOYWRQDRzk&feature=related.
Az idő ideális (15 fok, kis szél, kis napsütés). A hangulat leírhatatlan és visszaadhatatlan, pár versenyben a világban volt már részem, de ez mindent visz: a közönség gyakorlatilag végig tömött sorban az utca két oldalán szurkol, visít, támogat, csinálja a mókát, rengeteg jópofa és minőségi utcazenekar, iskolai fúvósok, rapperek, DJ-k adják az ütemet.
Mosolygó kertvárosi fehérek integetnek a
verandáról Brooklynban, később az erkélyekről közönyösen, értetlenül bámulnak a
haszidok a zsidónegyedben, extrovertált feketék Harlemben, a teljesítményt
istenként tisztelő, „think positive” vegyes amerikai tömeg az avenue-kon. 
A
kétmilliós (!) közönség bíztatása átsegít a holtponton, tényleg lelkesek. A
30km környékén – ahogy a reklám mondja: itt válnak izgalmassá a dolgok, eddig
„bemelegítettünk – beköszönne a FAL (amikor a szervezet felmondja a szolgálatot
és megállsz vagy belassulsz). De nincs fal, mert hajtanak és űznek a kordonok
közt, mint valami pamplonai bikát. A verseny közbeni szervezésről pedig csak
szuperlatívuszokban lehet beszélni (persze mindezt 23 millió dolláros költségvetésből,
gigaszponzorok támogatásával csinálják).
Elég annyit mondani, hogy a pesti
ismerősök a minősíthetetlen Eurosport (nem)közvetítés miatt a hivatalos
honlapon követhették versenyzőre lebontva animált ábrákon, hogy merre tart a
haver éppen: http://athletetracker.ingnycmarathon.org/Tracking.aspx.
Sokkal
kompetitívebb a New York-i verseny, mint másutt: aki elindul, leginkább a
futott időre koncentrál, kevésbé a futással (önmagával, a 43ezer társával és a
közönséggel) eltöltött „hangulati időre”. 
Kevés a jelmezes futóőrült (Pesten a
kockaember az etalon), itt a legkattantabb a másfélméteres Eiffel-torony
makettba öltözött pasas volt. Kitörölhetetlen, extrém jelenség volt, ahogy a
reggel 6 óra óta startnál várakozó-fagyoskodó futók a rajtpisztoly eldördülése
után – a NY-i hagyományoknak megfelelően – lehajigálták a melegítőfelsőjüket,
kabátjukat, pulcsijukat, takarójukat, válogatott cuccokat: elnyűtt és vadiúj
ruhák hihetetlen halma emelkedett a rajtvonal folyosóján, majd közel három
kilométeren keresztül. 
Mintha 43ezer embert levetkőztettek volna, vagy morbid
asszociációként tömegsírba lőttek volna, annyi elhagyott ruha volt mindenfele.
A Vöröskereszt és a hajléktalanok azonnal elkezdték begyűjteni.
Hasonlóan döbbenetes momentum volt, amikor a
Central Parkban, a célvonal után még két kilométeren keresztül kanyargott,
sűrűsödött a beérkezett futótömeg. Az elcsigázott arcú emberek a célban kapott
alufólia-köpenybe burkolva, mint valami vert sereg végeláthatatlan maradványai,
megfáradtan baktattak a leágazó utakon. Tagjai egy olyan dolognak, amely a
legtisztább, legőszintébb sportok egyike, vallás, terápia, addiktív szer, belső
utazás egyszerre. LSD: long, slow distance. Arról nem is beszélve, hogy utána még 2ésfélórán át jött (hömpölygött) tömött sorokban a befutó tömeg.
Másnap
kinyitottam az A0-ás méretű New York Timest, aminek egy közel 30(!) oldalas
melléklete csak a versennyel foglalkozott, benne kiprintelve a 4 óra alatti
befutók idejét. Benne voltam a NYTimesban: 3934. helyezett (első 10% .-)),
3:24:32 idővel végeztem a 7. maratononom, 4. legjobb magyarként! Lenyomtuk
Edward Nortont, Anthony Edwardsot (a vészhelyzetes Green doktort) és az
olimpikon kenus Kozmann Gyurit is. Laci a 16. mérföldnél (25.km) megkérte Bori
kezét a First Avenue forgatagában, aztán futott tovább, nehogy lemerevedjen (http://thenewsyork.com/2009/11/02/merry-marathon/).
És aki ki akarja próbálni, milyen a #1 tömegsportesemény, ahol a közönség
keltette bájos illúzió miatt azt érezheted, élsportoló vagy egy olimpiai
döntőn, az már most nevezzen (pontosabban regisztráljon a sorsolásra)a
NYMaratonra és reménykedjen a szerencsében.
Ui: most olvastam egy tanulmányt a görög-perzsa háborúkról, mi szerint a maratóni futás valószínűleg kamu volt, urban legend. Azért a kamuk is jók valamire. Kösz, Hérodotosz!
Saját videók:
A befutó (Central Park, Columbus Circle) https://www.youtube.com/watch?v=-vkOJTN1YXY
A célban bóklászó fóliás maratonisták: https://www.youtube.com/watch?v=PUQo_cXd--k
Köszönet a NY-i segítségért: Varvanyuk Andinak, Donáth Mirjamnak, Siklódi Péternek és Eszternek
Netvideók:
A First Avenue 17 mérföldnél https://www.youtube.com/watch?v=7Z1Uda5ik2M
Sztárfutók (Ed Norton és a maszáj harcosok) https://www.youtube.com/watch?v=cS87i5WKOqw
Női verseny győztese https://www.youtube.com/watch?v=SAkuBOIYhLg
Utcakép a menőkről https://www.youtube.com/watch?v=eGajoGU5l-Q
Tanulság - Nehogy így járjunk:
A fal 30km-nél https://www.youtube.com/watch?v=4h2x_lzB7E4&feature=related
Egy nagyon durva maratoni videó a küzdésről (1:26-nál) https://www.youtube.com/watch?v=zUPadKgtYHw&feature=related
Utolsó kommentek